Lakkok - Dekupázshoz, repesztéshez, lezáráshoz

Kezdjük a végén - a befejező lakkokkal

Elkészült a mű, minden a helyén, gyönyörködünk benne. Ahhoz viszont, hogy ezt ne csak most, hanem a későbbiekben is meg tudjuk tenni, adjunk egy védő lakkréteget. Dísztárgynál sem árt, de használati tárgynál erősen ajánlott.

Matt lakk:Vízbázisú, felkenéskor kicsit fehéres, opálos a színe, de teljesen észrevehetetlenné, átlátszóra szárad. Mintha ott sem lenne, csak a védő funkcióját tölti be. Antikolt, kopottas tárgyaknál ideális.

Fényes lakk: Ez is vízbázisú, de szép, fényes felületet biztosít, és persze védi a tárgyat.

Színtelen, oldószeres lakk: Nagyon szépen terül, lehet mattra száradó, vagy magas fényű, igény szerint. A fényes verziót leginkább akkor használjuk, ha repesztőlakkokkal dolgoztunk előtte, vagy füstfóliával. Ennél a két technikánál kötelezően ezt kell használni! Viaszpasztákkal kezelt felületet is átkenhetünk vele, gyönyörűen csillogó felületet fogunk kapni. Az ecset terpentines oldószerrel mosható ki.

Ragasztólakk: Ez a speciális anyag ragasztó és lakk egyben, a dekupázs / decoupage/ szalvétatechnika során használjuk. Többféle van, mást kell alkalmaznunk textilre, és mást pl. egy fadobozra. A ragasztólakk nem csak felragasztja a papírt a felületre, hanem egyben egy záró/ védő réteget is ad. Tehát a dekupázsolt felületet külön lakkozni már nem szükséges.

"Testesebb", vastagon használható lakkok

Pouring lakk: Önterülő, vastag rétegben felhordható, önthető, vízbázisú.... például egy tálcát ezzel kezelve erősebb, portaszító, fényes felületet kapunk. És kiönthető végül is bármi, aminek egy kis pereme van, nem igaz?

Üveglakk: Ha azt szeretnénk, hogy a már dekorált, majdnem kész tárgy olyan hatású legyen, mint a csempe felülete... Vastagnak tűnő, fényes lakkréteget tudunk általa készíteni. Üveggyantának is hívják, a módszert pedig csempetechnikának.

Lakkok, amik pluszban tudnak valamit

Velúr lakk: Puha tapintású bársonydobozt varázsolhatunk általa akár egy fadobozból is. Vékonyan kenjük fel. 

Kemény lakk: Főleg ékszerkészítéshez ajánljuk. Bármilyen alapanyag (pl. gyurma) végleges kezelése után a tárgy nagyon szilárd lesz.

3D lakk: Igen, ő pedig térhatásúra szárad! Minta, vagy egy kép részlet kiemelésére tökéletes.

Bútorfestéshez külön alapozót, és befejező lakkokat / waxot ajánlunk, amik speciális összetevőjük miatt jól bírják a nagyobb igénybevételeket.

Itt és most pedig repeszteni fogunk! :-)

Hangulatos, antik hatásokat tudunk elérni a következő repesztő lakkok használatával. Izgalmas dolgozni velük, mindegyik más és más eredményt produkál, érdemes kísérletezni.

Fontos! Az összes, repesztéssel díszített felületre érvényes, hogy befejezésképpen ne vízbázisú, hanem oldószeres lakkot használjunk. Az előbbi ugyanis szétkapja a repesztett lakkot…!

Egykomponensű repesztőlakk: Ennek használatakor két festékréteg közé kenjük fel a lakkot (ezért köztes repesztőnek is hívják). A másodjára, felülre felvitt festékréteg fog megrepedezni, és a repedésekből előbukkan az alsó szín. Vagyis: elsőként azt a színt kenjük fel, amilyent majd a repedésekben látni szeretnénk. Ezt kenjük le a lakkal. Ha megszáradt, jöhet a második színű festék, ami erőteljesen térjen el az elsőtől!                                                          
Fontos, hogy a második szín felvitele viszonylag lendületesen, és megfelelő mennyiségű festékkel történjen. Lehetőleg ne, vagy ha muszáj, hát nagyon gyorsan menjünk vissza a már lekent felületet javítani, mert a repedezések azonnal megindulnak, és a belejavítás meg fog látszani!
Más repedések keletkeznek, ha a két festék felvitelének iránya megegyezik, és más, ha eltér, pl. merőleges egymásra. Figyelem, metál és gyöngyház festékekre nem hat a lakk, azok nem repednek.

A következő repesztőlakkokra egyaránt jellemzőek az alábbiak:

Mindegyik kétfázisú, melyek felhasználása a következőképpen történik. A már feldíszített felületre felvisszük az 1. fázist, és hagyjuk (!) magától áttetszőre megszáradni. A teljesen száraz felületre visszük fel a 2. fázist, aminek a száradását már lehet picit "sürgetni" a hajszárítóval, de akkor sem forró levegővel.

Mindegyik felhasználható üvegre is (meg sok minden másra), de az opál repesztő csak üvegen érvényesül.

A repedések mélysége nagymértékben függ a hőmérséklettől – szereti a meleget! -, a felvitel irányától, és elsősorban: a felvitt anyag vastagságától! Egy körömlakk vékonyságú rétegnél nincs, ami megrepedjen, tehát ne spóroljunk az anyaggal.

Érdemes 1-2 napig békén hagyni, ugyanis a repedések még alakulgatnak azután is, hogy megszáradt az anyag. Ahhoz, hogy látványosan kiemelkedjenek a repedések, emeljük ki őket. Antikoló pasztát vigyünk fel egy puha rongyra, dörzsöljük bele a mélyedésekbe a kencét. A fölösleget pedig töröljük vissza a felületről, színtelen viaszpasztával gyönyörűen le tudjuk tisztogatni, és csak a repedésekben marad meg az anyag.

És akkor a fajták:

Classic repesztőlakk: Régi tárgyak repedezettségét imitálja, mélyebb, vastagabb, viszonylag szabályos repedések keletkeznek általa.                                                            

Finomvonalas repesztőlakk: Hajszálvékony repedések keletkeznek általa, mint pl. a régi porcelánokon. Nagyon jól mutat például a karácsonyi polisztirol gömbök díszítése során...

Random repesztőlakk: Ahogy a nevében is benne van, ötletszerűen, össze-vissza reped, akkor is, ha egy irányban visszük fel. Vékony és vastag repedések egyaránt megjelennek.

Mikro repesztőlakk: Egészen apró hálózati repedéseink lesznek, szintén függetlenül a felvitel irányától. Egy fa karkötő pl. lefestve, és utána ezzel kezelve olyan hatásúvá válik, mintha krokodilbőrből lenne…! :-)

Opál repesztőlakk: Üvegre felkenve a repedések közötti felület tejfehéren matt és opálos lesz, mintha maratva lenne.